Rachel Cohen életpályáján az 1980-as évtized vízválasztónak tekinthető. A számítógépek megjelenése ebben az időben új távlatokat nyitott meg a kisgyerekekkel való eredményes és hatékony foglalkozás területén. A Párizsban működő Informatikai és Emberi Erőforrások Világközpontja a három és nyolc év közötti gyermekek számítógéppel segített írástanulásának programjához létrehozott egy kutatócsoportot, amely 1983-tól kezdve három éven át lehetővé tette 800 gyermek számára, hogy speciális szoftverek segítségével elsajátítsák az írás tudományát. 1987-ben megjelentek a kötetbe rendezett kutatási beszámolók, amelyek a szakmai tapasztalatokkal együtt részletesen áttekintették a teljes munkafolyamatot.

Számítógép-használat kisgyermekkorban: igen vagy nem?
A korai gyermekkorban elkezdett számítógép-használat is alaposan megosztotta a szakmát. A támogatók tábora kezdettől fogva kiváló szakmai lehetőségeket látott abban, hogy a számítógép nemcsak felkelti, hanem ébren is tudja tartani a kisgyermekek érdeklődését, és könnyen megtaníthatja őket sok mindenre, akár még a szimbólumok használatára is. (...)

Az ellenzők viszont egyszerűen féltették a gyerekeket a számítógéptől, a gép mágikusnak tekintett tulajdonságaitól, mert az - szerintük - megzavarhatja a valóságos és a fantáziavilág közötti különbségtételt. A számítógép használatát magányos tevékenységnek tartották, és úgy vélték, hogy veszélyes mértékben izolálja a gyerekeket társaiktól, tehát antiszociális hatású. (...)

A Cohen-csapat a számítógépben elsősorban azt a kreatív és kísérleti eszközt látta, mely új pedagógiai szituációban, új tanulási folyamat során alkalmat teremt arra, hogy felkeltse a kisgyerek természetes érdeklődését az írás világa iránt. De nem akarták vele megtanítani a kisgyerekeket; arra törekedtek, hogy a számítógép segítségével ő maga tanuljon meg írni - micsoda különbség! Tiszteletben kívánták tartani Claparčde gondolatát, hogy "a gyermekkor játékra és utánzásra szolgál".

Három meghatározó jelentőségű tényezőre is felhívják a figyelmet Rachel Cohennek és munkatársainak a tapasztalatai. Az egyik a tér horizontális és vertikális strukturálása, a másik a klaviatúrán leütött betű, a harmadik a térközök felhasználása egy-egy szó azonosítására. (...)

A kísérlet során - akárcsak a korai olvasástanítás esetében - a kutatók megbizonyosodhattak arról, hogy az íráselsajátítási folyamat különböző fázisait illetően, sincs igazán semmi nehézség a kisgyerekek számára. Hiszen minden gyerek nehézség nélkül képes balról jobbra haladni; a képernyő grafikus elrendezése egyben a gondolatok strukturálásának folyamatát is tükrözi; hamar elsajátítható a központozás és a nagybetűk használata is; és az eredmények meggyőzték az aggodalmaskodókat arról, hogy a számítógéppel való írás megtanulásához nincs szükség a kéz motorikus koordinációjának lehetőségét biztosító érési folyamatok bevárására sem. (...)

Az írott és a beszélt nyelv szimultán elsajátításának jelentőségére a kutatókat a nem francia anyanyelvű tanulói csoportokban végzett munka vezette rá, különösképpen az egyik tanítónő önkéntelen kifakadása: "Azt szeretném, ha a gyermekek hallanák is azt, amit a számítógéppel leírnak!" Ezek az ösztönzők aztán rövid időn belül elvezették a kutatócsoport tagjait egy újabb technikai-pedagógiai eszköz használatának a kipróbálásához, a beszélő számítógép kialakításához. (...)

Abban a speciális oktatási intézményben, amelyben az említetteken kívül sérült intellektusú gyerekek is tanultak, a kísérleti csoport ápolókkal, és más speciális szakemberekkel is kiegészült. Az itteni gyerekek is a kísérleti szituáció során ismerkedtek meg a számítógépekkel. Nem voltak problémáik a gép kezelésének elsajátításakor, és sikerült az érdeklődésüket felkelteni a különböző programok iránt. A korábban pszichomotorikus problémákkal, emiatt rajzolási és írási nehézségekkel küszködő gyerekeknek külön örömöt szerzett az, hogy ugyanúgy tudtak írni, mint egészséges társaik. (...)

Az írott nyelv felfedezése
A coheni pedagógiában óriási jelentősége van a pedagógiai környezetnek. A tanulmánykötet pontos tanácsokkal is szolgál egy-egy számítógépterem berendezésével vagy a telepített gépek számával kapcsolatban, és konkrét utasításai vannak a gépek mellett eltölthető idő hosszúságára vonatkozóan is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni - emlékezteti Cohen az olvasót -, hogy semmiképpen sem szabad ezzel a tevékenységgel megterhelni a kisgyerekeket!(...)

És amikor a számítógép beszél is?
A mindent meghatározó kérdés az volt, hogy az írott nyelv elsajátításában van-e, lehet-e tényleges szerepe az oralizációnak, annak ellenére, hogy a szakirodalomban az olvasást általában egyértelműen vizuális tevékenységnek tartják.
A kísérlet tehát a beszélt és az írott francia nyelv egyidejű elsajátításának menetét vizsgálta a beszélő számítógépek segítségével, nem francia anyanyelvű óvodás gyerekek körében. Az első kérdés az volt, képesek-e ezek a gyerekek is megtanulni már korai éveikben egy idegen nyelvet. Mivel a válasz egyértelmű igen volt, következett az a kérdés, hogy képesek-e az írott, illetve az orális nyelvet elsajátítani; az erre adott igen után jött az újabb kérdés: milyen feltételekkel. A tanítás menete a következő volt: a számítógépen megjelenített kép után először elhangzott a benne szereplő betűk, majd az egész szó pontos hangalakja, ezt követték az ismétlések, a leírás, majd a leírtak elolvasása. Vagyis a gyerekek - a szokásokkal ellentétben - nem a szó írott alakjával kerültek elsőként kapcsolatba. Ez a pedagógiai eszköz fontos szerepet tölthet be az iskolai kudarcok ellen folytatott küzdelemben, nem is csak a legnehezebb szocioökonómiai hátterű, hat évnél fiatalabb gyerekek esetében, hanem általában az idegen nyelv tanulása során. (...)

A kutatócsoport - speciális szakemberekkel kiegészülve - egy pszichiátriai nappali kórház 38 gyermeke körében is elvégezte a kísérletet, és az esettanulmányok hitelesen szemléltetik, hogy a módszer itt is eredményes volt. (...)

A kilencvenes évek közepétől Rachel Cohen és munkatársai újabb szokatlan eszközt vetettek be az iskolai oktatásban, a nemzetközi telematikai kommunikáció formájában. Ez a program szintén az iskolai tanulmányaikban lemaradó gyerekek fejlesztésére, de a korábbi célcsoportoknál jóval idősebbekre, elsősorban a 14-15 évesekre irányult. (...)

Ebből a programból fejlődött ki az úgynevezett MMM Reseau10 (Miniweb, Multilingue, Maxi apprentissages - azaz Miniweb, Többnyelvűség, Maxitanulás) projekt is, amelyet kutatócsoportjával egyévi előkészítő munka után Cohen 1999-ben indított útjára 3-8 esztendős gyermekek körében. (...)

Első lépésként a francia óvodák és hasonló jellegű külföldi intézmények közötti kapcsolatokat kellett kiépíteniük a kísérlet elindítóinak. Maga a tevékenység, a gyerekek egymás közötti levelezése azt tűzi ki célul, hogy már a legkisebbek is megtanulják alkalmazni az új technikai eszközöket az egymás közötti információk cseréjéhez, az idegen nyelven való kommunikációhoz.

A program lényege a kisgyermekek közötti levelezés, az idegen nyelven írott szöveg-küldemények iskolák közötti folyamatos cseréje. Ezzel anyanyelvi készségeik fejlődése mellett egyéb kifejezési eszköztáruk is javul, és rutint szereznek az egymással való együttműködés terén is, ami növeli a más kultúrához, más miliőhöz kapcsolódó alkalmazkodó készségüket. (...)

Az MMM-projekt első esztendeinek tapasztalatai kedvezőek; a szervezők ezért folytatni kívánják a programot, szeretnék megsokszorozni a résztvevők számát. A cél egy úgynevezett MMM Galaxis kialakítása, amelyhez tavaly a francia oktatásügyi minisztérium is hozzájárult egy önálló weboldal létrehozásával (http://homepage.mac.com/assotiation_mmm).